Mi az, ami ennyi ideje összetartja a csapatot? Voltak nehezebb, szűkösebb időszakok a Hooligans életében, volt hogy nem ment úgy a szekér, volt olyan is hogy jobban ment, aztán ismét leszállóág következett, de közel három éve végre bejött a frankó. A hullámvölgyeket általában megsínylik a zenakarok, ti ezeken a problémákon – már ha voltak problémák – hogy léptetek túl? Csipa: Tibi, Endi és én Szerencsen nőttünk fel, így az összetartás már egészen gyerekkorunkban kezdődött. Óvodában már Endivel összeálltunk megverni egy csoporttársunkat, aki ledobta a vajaskenyeremet a földre…, tehát már ilyen régre vezethető vissza a barátságunk. Én később kezdtem el zenekarokban játszani, mint Tibi és Endi, ugyanis ők már 8 évesen alapítottak egy együttest Elektromos Rock néven. A szűkösebb időszakainkról annyit, hogy amikor Pestre kerültünk volt olyan, hogy Tibi ráírta a vöröshagymára, hogy az övé, mivel nem volt másunk! Albérletről albérletre jártunk, vagy éppen barátoknál laktunk, de egyben biztosak voltunk: színpadra vágyunk, zenélni éjjel-nappal. Ezeken túllépni, csak úgy lehetett, ha mindig valami pluszt adtunk az embereknek. Ilyen volt régen például a Hooligans Show, ami teljesen más volt, mint egy szimpla koncert, vagy említhetném a Dalnokok Ligája című tévéműsort, aminek nagyon sokat köszönhetünk, hiszen igazából onnantól jegyzik a zenekart! Fontos volt még viszont Endi szervezőmunkája, neki köszönheti talán leginkább a zenekar azt, hogy itt tart, de ez nem lett volna teljesen gömbölyű, ha Tibi nem ír frankó számokat. A tízéves jubileum kapcsán utazzunk vissza az időben néhány évet a Hooligans zenekar történelmében; sőt még messzebb, a kezdetekhez: három fiatal, vagány szerencsi srác elindult szerencsét próbálni, s meghódítani a magyar zenei színpadokat. Hogy emlékszel vissza a kezdetekre, mi ösztönzött benneteket arra, hogy rockzenészek legyetek? Milyen egetrengető tervekkel indultatok útnak annak idején? Csipa: Tibi mindig azt emlegeti, hogy megnézte a Beatles Hard Day’s Night című filmjét –ajánlom mindenkinek- és ő akkor eldöntötte, zenész lesz. Ekkor volt Tibi hétéves és éppen keresett maga mellé egy dobost, ez lett Endi; ugyanis csak ő tudta leütni a Casino Twist című számot. Én személy szerint a külföldi nagy együttesek miatt kezdtem el zenélni, -bár először dobos voltam-, mindig lenyűgözött az, ahogy a nagy sztárok élnek. Nagy terveink talán nem is voltak, csak egyszerűen ki akartunk törni Szerencsről és azt csinálni, amit szeretünk! BEJÖTT!!! Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja neked, hogy „Csipa, figyelj ide, nem sokáig kell már várni arra, hogy valóban elismert legyen a Hooligans!”, hogy reagáltál volna rá? Nem volt bennetek az a fajta elkeseredés, fásultság, hogy soha nem fog bejönni az igazi nagy siker, holott irtó tehetséges, sokoldalú előadók, zenészek vagytok? Az akkoriban még fénykorát élő tátika „művészek” max.. 40 perces műsoráért igazán borsos árat fizettek a klubok, művelődési házak. De a valóban zenélni tudó, közel kétórás élő bulit lenyomó csapat gázsiját sokallták; pedig néha annak a bizonyos borsos gázsinak a felét sem érte el a ti fellépti díjatok. Szóval, nem lehetett egyszerű kivárni, mire megérkezik „az aranytojást tojó tyúk”, vagy inkább aposztrofáljuk úgy, a nagybetűs SIKER. Csipa: A Kánaán lemez megjelenésekor azt hittük, hogy ez a csúcs, ettől már Magyarországon nagyobb sikereket, mint rockerek nem érhetünk el. Hál’ Istennek vége lett a „fiúcsapatos”, ugra-bugra időszaknak, az emberek ismét rátaláltak az élőzenére, ez lehet talán a megfejtés! Gondoljatok bele, ha minket a siker 2003-ban ért utól, már akkor is hét éves volt a Hooligans, plusz adjuk még hozzá azt, hogy egészen kis korunkban kezdtük, akkor így talán nem is annyira irigyelnivaló ez a pálya, ez a siker! Hittünk is benne, meg nem is! Visszakacsintottunk a múltba, s most érkezzünk meg a jelenbe. Nagy durranásra készültök a Pecsá-ban március 11-én, egy igazi születésnapi koncertre. Mire számíthat a közönség, leporoljátok-e a régi nagy slágereket, lehet-e majd nosztalgiázni az elmúlt 10 év dalain? Csipa: A PECSÁ-ban minden márciusban megrendezzük az éves „nagykoncertünket”, de idén lesz a zenekar tízéves, ezért hatványozottabban nagyobb lesz a felhajtás! Olyan újdonságokkal szolgálunk az embereknek, hogy szem nem marad szárazon, ha meglátják, meghallgatják az aznap esti műsort! Természetesen, most még minden titok, de aki nem lesz ott, az soha nem fogja megtudni, hogy mit hagy ki. Természetesen minden lemezünkről játszunk számokat, úgyhogy akár nosztalgiázni is lehet! A márciusi ünnepi koncert kimondottan csak egy alkalomra szól, vagy utána egy országjáró turné keretein belül a vidéki rajongókkal is lesz lehetőség a találkozásra? Úgy tudom, hogy a születésnap kapcsán egy könyv is születőben van a zenekarról? Csipa: 2006-tól teljesen megváltozik a zenekar, bár ezt csakis jó értelemben tessék venni. Teljesen új management áll mögöttünk, akivel végre olyan bulikat tudunk csinálni országszerte, ahol a közönség nem csak azért megy koncertre, hogy négy zenélő embert lásson, hanem showt is. A Petőfi Csarnokbeli koncertünk szlogenje „MERT ELJÖTT A SHOW IDEJE…”, ami annyira igaz és telitalálat, mivel most tényleg itt a show ideje. Ebben az évben sok minden várható még! A könyv is egy ilyen újdonság, de mindenről csak a maga idejében! Ősszel pedig egy új Hooligans lemez kerül a boltokba. Pályafutásotok alatt melyik korszak volt a legmeghatározóbb és legtanulságosabb? Csipa: Legmeghatározóbb mindenféleképpen a Szenzáció lemez utáni időszak, a legtanulságosabb pedig szintén ez, mivel most derült ki, hogy mennyire ki vagyunk téve az emberek ízlésének. Ha kell-kell, ha nem-nem! Hogy látod a hazai rockzene helyzetét, s hogy látod, 10-15 év múlva a Hooliganst? Életfogytig rock and roll, fogalmazhatjuk így? Csipa: A hazai rockzenekarokkal korábban sem volt semmi gond, csak egynek kell mindig összhangban lennie: zene, szöveg, hitelesség! A második kérdést megválaszoltad: ÉLETFOGYTIG ROCK’n ROLL Tagok: Ördögh Csipa – ének Kiss Endi – dob Móritz Norbi – basszusgitár Tóth Tibi – gitár Diszkográfia: Nem lát, nem hall, nem beszél, 1997 Mesét, álmot, mámort, 1998 Kánaán, 2001 Szenzáció, 2003 Vírus, 2005 Díjak: Viva Chart Show – legjobb videoklip,2003 Bravo Otto-díj – Év rockzenekara, 2004 Popcorn-díj – Év rockzenekara, 2004 Fonogram-díj – Év legjobb dala és legjobb rockzenekara, 2004 Viva Comet-díj, 2004 Jakab-líra-díj, 2005 – Játszom c. dal Popcorn-díj – Év rockzenekara és az Év közönségdíja, 2005 Zenekar honlapja Szerző: FJ